Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A yaoi története

2012.09.01

 

A jaoi – mint férfi homoszexualitás – nem kizárólagos japán fogalom, de Japánban vált igazán kultusszá. Az ókori Görögországban bizonyos keretek között elfogadott volt a homoszexualitás, ezt leszámítva néhány törzsi kultúrán kívül, ahol a homoszexuálisokat küldöttnek, szentnek, különleges és tiszteletre méltó lényként kezelték, a világ legtöbb országában ez rejtegetni való, sokszor büntetendő fogalomnak számított.

A japán irodalom első regénye, a Gendzsi szerelmei is érinti futólag a férfiszerelem tárgykörét, és azt követően mind a szamurájok, mind a buddhista papság jellegzetes velejárójaként kezelték. Az első gésák is férfiak voltak, a kabuki színdarabokban a férfiszerepeket is nőimitátorok, azaz onnagaták játszották – ez ismét csak ahhoz az ókori görög elgondoláshoz csatlakozik, hogy egy férfi (harcos) számára egy nő sosem lehetett szellemi partner, ezért a magas rangú férfiak egyrészt plátói vonzalom, másrészt szexuális együttlétek lévén keresték más férfiak társaságát.

Erre a szellemi alapra épített a manga művészek egy csoportja, akik a „csodálatos negyvenkilencesek” néven híresültek el (egy csapat többségében 1949-ben született hölgyről van szó), akik a hetvenes években elkezdtek a sónen aijal (sónen: fiú, ai: szerelem) kísérletezni. A sónen ai egy viszonylag „szoft” műfaj volt ekkor, vagyis inkább a férfiak közti bajtársiasságból vagy barátságból kifejlődő szerelmet ábrázolta romantikus formában, a legkomolyabb aktus talán az ölelkezés és a csók volt. A sónen ai szót hamarosan egy új kifejezés váltotta fel, a „june”, amelyet az azonos nevű June magazinból vettek át az olvasók – ez a mangagyűjtemény ugyanis előszeretettel jelentetett meg férfiszerelemről szóló mangákat.

A jaoi a sónen aiból fejlődött ki, és tulajdonképpen egy mozaikszó a „jama nasi, ocsi nasi, imi nasi” kifejezés előtagjaiból összerakva, ami magyarul a következőt jelenti: „nincs beteljesülés, nincs ígéret, nincs jelentőség”. Ebből is érződik, hogy a jaoi egy fokkal „keményebb” hangvételű a sónen ainál, itt a plátói szerelmen kívül már helyet kap a szex grafikus megjelenítése is, olykor kínos vagy biológiai pontossággal is (divatosak az ún. „keresztmetszeti” képek, amelyen a hímvesszőt a partner testében látjuk behatolva). A jaoiban sokszor előfordul a nemi erőszak is, illetve kezdenek határozottan elkülönülni a nőies, illetve férfias homoszexuális archetípusok.

Részben azért, mert a shonen-ai „újrafelfedezői” nők voltak, a műfaj – és így utódműfaja, a jaoi is – elsősorban a nők és lányok körében kedvelt. A fiatal japán lányok (a hetvenes években legalább is) nagyon visszahúzódóak voltak, férfitestet ritkán láttak, így izgatta a fantáziájukat, milyen lehet a nemi kapcsolat egy férfival. Mivel a képzelőerejük is „félénk” volt, legtöbbször egyszerűbbnek érezték, ha a vágyott férfit egy másik férfi karjaiba képzelik el. Napjainkban, amikor a japán fiatalok már könnyedén hozzájuthatnak pornográf tartalmú magazinokhoz, inkább az az elv dominál, hogy „egy szép férfitest az erotikus, két szép férfitest egymáson az kétszer olyan erotikus”.

Forrás

 

 
 

 

Profilkép


Utolsó kép


Elérhetőség

Neji-chan, Midori Aida

midoriaida@freemail.hu

ballaviki96@freemail.hu

Chat :D


Szavazás :)


Hírlevél



Archívum

Naptár
<< Május / 2021 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 199945
30 nap: 2225
24 óra: 83